3.Fejezet

Sziasztok!Hoztam a 3.Fejezetet ! Olvassátok nem fogtok csalódni! ;) 

Elaludtam. Az álmomban meg jelentek a szüleim .Beszélgetünk. Azt mondták büszkék rám. S hogy ők mindig itt lesznek velem, bármi történjék is. Nagyon hiányoznak nekem , nincs kire támaszkodjak. Magamra maradtam.18 évesen szembe szállok egy 20 év fölötti férfival. És egy cseppet sem vagyok meg rémülve mert tudom, elég erős vagyok hogy vissza bosszuljam amit tett. Meg hát ebben a bátorságom is részt vesz. Mióta a szüleim meg haltak, csak a barátom volt mellettem. De már ő sincs itt. Ezért bosszút állok, bármibe is kerül!!! Reggel mikor felébredtem egyből Rolandra néztem. Ő még aludt. Elmentem meg nézni addig hogy a fiúk mit csinálnak. Hát..igen, fent voltak s beszélgetek. Egy még aludt.

- Hol lehet már Roland..?!- kérdezte az egyik.

- Nem tudom Joe ,de remélem nem köpött be minket, mert ha a csaj el szökött tőle akkor el mondja a rendőrségnek. Körözni fognak majd dutyiba dugnak..!- felelte a másik.

- Ja. S mi van ha már meg tette? Bujkálunk Ricsi?- kérdezte Joe.   

- Nem tudom!- felelte Ricsi.

- Gyorsan meg kell keresni!- mondta Joe.

- Igen! Nagyon gyorsan!- mondta Ricsi.

- Fel kéne kelteni Bobot!- mondta Joe.

Erre egyszerre el kezdték keltegetni.

- Kelj fel Bob! Hasadra süt a nap!- mondták egyszerre kiáltva, miközben rázogatták.

- Mi van már?!- kérdezte morcosan.

Ez után elmentem. Miközben mentem ,azon agyaltam  hogy akkor nem csak Rolandon kell bosszút forralni. Nagyon dühös lettem, meg éhes is. Egy fa darabból  faragtam eszközt ,amivel le tudok lőni egy madarat. Első próbálkozásra sikerült .Miután le vadásztam , vissza mentem Rolandhoz. Majd meg sütöttem .Már eszméleténél volt. Büszkén,mosolyogva ettem előtte a madarat. Úgy ettem mint aki gusztusosnak,finomnak érezte pedig valójában nem volt az. Hány ingezem volt tőle már az első harapásnál. Roland már szenvedett a látványtól hogy ő nem ehet. Így hát meg kérdeztem tőle:

-Na mi van?! Kell mi?!- kérdeztem csalafintán.

Levettem ezután a szájáról a ragasztót. Meg se érezte hogy le vettem.

 - Igen kell nekem is! Kaphatnék ?- kérdezte tőlem nagy szenvedve.

- Hehe hát jó ! Adok én neked mindjárt…!- mondtam neki gonoszan. És felém leeset.

Ketté vágtam a madarat, és kivettem a belső szerveit. Kifeszítettem a száját ,majd kegyetlen módon bele tömtem a szájába.

-Tessék!Remélem  ízlik!- mondtam nagy kacagva.

Meg fogtam az ajkát és durván meg rágattam vele.

-Hm de finom lehet neked!Ugye ízlik?- kérdeztem tőle kíváncsian.

De mivel tele volt a szája csak nem-et bólogatott .Gondoltam ha már nem ízlik neki tömök még egy kicsit abba a mocskos szájába. Így tele tömtem még 1×, és betapasztottam a száját. Ez után elmentem. Egyenesen a folyóhoz mentem. Le ültem egy kőre és hallgattam  hogy megy a víz. Egyszer csak hallottam valamit. Nyüszítést, valószínű egy kis kutya volt. Utána néztem, felálltam , s keresni kezdtem. Sodorta az erős víz .Nagyon meg sajnáltam így kihúztam .

2.Fejezet

Sziasztok!Hoztam a 2. részt! Remélem tetszeni fog!:)

- Ronald vagyok. - mondta .

- Na szóval miért tetted ezt az egészet?Tönkre tettél!Mire jó ez??- sírva kérdeztem.

- Biztos tudni akarod?- kérdezte.

- Nagyon is !- mondtam egyre feszültebben zokogva.

- Hát..jó! Az volt hogy kisgyerek voltam még, alig voltam pár napos .Betörtek hozzánk.Meg ölték az apámat, anyámat elvitték. Tudom hogy a te szüleid voltak! –mondta.

- Nem hiszem el!És ezt amúgy se  rajtam kell kitölteni,ha a szüleim voltak is..! És bele gondoltál mi van, ha nem is az én szüleim voltak??Hogy ártatlanul haltak meg?- mondtam mérgesen.

- Jobb lenne ha el hinnéd! Akkor 2 emberrel kevesebb ember él. Na és?És de mert ,át akartam éreztetni veled azt a kint amit én kaptam az árvaházban!Na meg hát tetszel, ezért öltem meg a barátodat is!- mondta.

- Soha nem leszek a tied, inkább a halál!- mondtam.

- Most azt csinálod amit én mondok, s nem mást !- mondta.

És evvel nekem ugrott. A kése a torkomnál volt.

-Meg érteted?- kérdezte dühösen.

 A késemet meg el vette. És neki vágott a falnak. De erős voltam s felálltam. Meg pofozott a földre estem, reménytelenek éreztem a helyzetet . Egyszer csak láttam egy jó nagy kő darabot. Nem értem el, így előrébb kúsztam. A fejem már szinte tiszta vér volt. Szédültem. Homályosan láttam ,hogy felém hajol, és akkor a fején szét törtem a követ .Tudtam hogy most egy kis ideig felkelni nem fog. Kimentem meg mosakodtam a vízben .A barlang köve tiszta vér de ez már nem izgatott. Bementem,és  kutakodtam milyen eszközzel tarthatnám a barlangban. Találtam egy bilincset a táskámban. Kezdet ébredezni…sietnem kell! Így hát a fához bilincseltem. Később zajt hallottam! Meg rémültem, vert a víz. Ennek a  bizonyos Roland nevű embernek a  bűn társai. Nem tudtam mit tenni. Maximum 3-an lehetnek ott kint . Rolandot keresték, kiáltották a nevét. Ki néztem óvatosan ne hogy észre vegyenek mert nekem akkor végem van. Tényleg 3-an voltak . Az egyik nagyobb darab volt mint a másik. Tetkós, városi fene gyerekek. Eszembe jutott , hogy Rolandnak a száját nem tapasztottam be , így bármikor kiálthat , és eleresztik. Majd keresni kezdenek , és megölnek engem is. Már  esteledett sötét , ködös idő volt  .Szerencsére nem volt magánál. Mikor el aludtak ott kint. Ki osontam egy kis enni valóért , meg máshova helyeztem Rolandot. Ki dolgoztam egy tervet, de ehhez csel  kellet. De nem telt el egy 5 perc  fel ébredt.

- Oh Roland,Roland felébredtél?- kérdeztem tőle gonoszan.

-  Au hol vagyok???- kérdezte.

-A pokol szélén!De ne félj még a pokolba vezető utadat meg hosszabítom !- mondtam és néztem bosszú állón.

- Ne bánts kérlek!- könyörögte.

Nem válaszoltam rá csak be tapasztottam a száját. S találtam egy kis kábító szert ,és beadtam neki. Majd ki bilincseltem egy fához.

1. Fejezet

Sziasztok!Ez az első blogom!Remélem tetszeni fog az első fejezetem, és rendszeres olvasóim lesztek!

Vérben ázik a kezem,s sírva  fekszek a holt testen .Meg ölték azt az egy embert is ,akit szeretem. Most már nincs senkim ,életem szerelmét is meg gyilkolták!Hívtam a rendőrséget .Szívem,s lelkem össze omlott nem maradt más csak a bosszú. Mikor kiértek a rendőrök meg vizsgálták a helyszint és nyomozni kezdték a tettest. Kérdezgettek ,de én csak zokogtam. Sejtetem ki lehetett az. Valószínű  hogy az aki a szüleimet meg ölte .Kicsi voltam mikor ez történt ,de találkoztam vele. És tisztán emlékszem arra mit mondott .Azt mondta:”Tönkre teszem az életed! Úgy ahogy a szüleim az enyémet !”.És ezzel elrohant. Nagyon nem értettem ,és ezt még most sem értem..A szüleim jó emberek voltak soha egy léleknek se ártottak .Éjjel az ágyon ülve ezen gondolkoztam, s  hogy mit tehetek amiért ezt érdemelték. Meg fogadtam :”Meg talállak  te szemét,és kicsinállak!”. Reggelig le se csuktam a szemem. Egyszer csak kopognak az ajtón.

-Ki az??- kérdeztem.

Nem válaszolt senki. Kinyitottam az ajtót s egy levelet találok .Mikor kibontottam friss toll szagot éreztem .Az áll benne hogy:”Szia!Tudni akarod mit csináltak a szüleid?És azt miért öltem meg  őket,meg a barátodat??Ha tudni akarsz valamit,találkozunk az erdőben a titkos barlangban,este 5-kor!”Tudtam hol van a titkos barlang ,hisz apámmal mindig oda jártunk. Vajon lehet ennek valami köze ehhez ami most történik?Délben találkoztam egy réges régi barátnőmmel aki most költözött ide.

- Szia Amanda !- mondta Lili.

- Szia Lili hát te itt?- kérdeztem tőle meglepetten.

-2 napra jöttem !- mondta vidáman.

- És mizujs veled?- kérdezte érdeklődően.

- Tegnap meg ölték a barátomat, ugyan az a személy aki a szüleimet is..!- erre elkezdtem zokogni.

- Ne hülyéskedj, komolyan??- meglepetten  kérdezte s átölelt.

- Komolyan! –mondtam zokogva.

- Részvétem!De ne haragudj most mennem kell melózni. - mondta sajnálkozva.

- Oké!Szia Lili!- mondtam szomorúan.

- Szia Amanda!Légy erős!- mondta és elviharzott.

Már 1 óra volt, s bementem a rendőrségre meg kérdezni a fejleményeket,de semmi. Haza mentem, s meg fürödtem. Ahogy mosom , ártatlan testem szinte meg ütött az a gondolat , mi van , ha engem is csak meg akar ölni .De a bátorságom s érdeklődésem ezt felül múlta. De azért viszek magammal egy kést , meg egyéb eszközt meg kaját, hogy legyen mivel védekeznem és túl élnem ezt az egészet.5 óra volt , ott álltam a barlang előtt és egy hang azt súgta ,”Gyere be, picinyem!”. 2 lépést beljebb léptem.

- Ki vagy te? – kérdeztem.